Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ame no hankagai

2009.08.17

 

Emlékszem, zuhogott...

Esőtől vizes, csigákba ugró loknijaid tincsei;

mint ablakra kúszó folyondár

Ah, sosem felejtem el a parfümöd illatát...

Szemed csillogását, mikor leültem melléd a padra, míg a buszt vártuk....

És engedted, hogy megcsókoljalak...

Észre se vettük, hogy hajnal lett valahogyan...

És elállt az eső...

 

"Csókolj még, és ölelj,

állítsuk meg az időt..."

 

Az esőcseppek kopogását akarom hallani újra, ahogy verték a bádogtetőt a fejünk felett;

Miközben puha nyelved lágyan ölelte át az enyémet, s körbefont valami; lehetetlenül édes illat...

 

Az eső most pont úgy esik, mint akkor...

De te már nem itt; a világ másik felén nézed - talán...

Az esőcseppek hangos táncát...

Folyondár hajad tincsei... Mintha gúzsba kötne ez az emlék...

Ha most újra láthatnálak... Nem hiszem, hogy megtenném újra...

Az a csók... Akkor boldoggá tett, de ezért most...

Fáj mindenem.

 

Csókolj még, és ölelj...

Állítsuk meg az időt - suttogtad;

de nekem akkor már, nem volt ehhez erőm...

Mondjunk hát búcsút egymásnak...

És engedj el kérlek...

Engedd, hogy soha többé ne emlékezzem rád, akkor, amikor esik az eső...

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.