Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sugar Pain

2010.03.04

 

 

 

Univerzum: J-rock (Gazette, An Cafe)

Characters: Kai (Gazette) , Miku ( An Cafe

Dedicated to my dearest Sarah-chan as Mesi :)))

Read it and enjoy!

 

 

 

1. Just love me...

 

Néhány órával később, Kai lakásán...

- Kérsz valamit inni?

- Ümm...

Kai elmosolyodik.

- Oké, megnézem, mi van itthon, aztán majd válogatsz...

Eltűnik a konyha irányában; Miku pedig - egyre magán csodálkozva - vágódik le a kanapéra, és mered maga elé.

Nem igazán érti, hogy most mi történt...

Az egyik pillanatban még a kávézóban voltak, a másikban viszont már Kai itt nyitotta az ajtót előtte.

Voltak kétségei arra nézvést, hogy vajon jó ötlet volt-e feljönni a Gazette dobosához; de azt gondolta: most már úgyis mindegy.

Pedig ő igazából csak beszélgetni akart volna valakivel, örült, hogy valakinek a nyakába zúdíthatja a depijét; egészen konkrétan azt, hogy a töke tele van a nőkkel...

Hogy neki eggyel sincs szerencséje....

Nem, soha nem értette őket, nem is fogja; és lassan eljut odáig, hogy nem is akarja. Neki miért nem sikerül semmi?! Nem létezik, hogy akkora balfasz legyen, hogy képtelen fenntartani egy kapcsolatot....

Körülbelül itt tart a gondolatmenetben, mikor Kai nagy hirtelen visszaérkezik, kezében egy tálcával, rajta különböző italok és két pohár...

- Tessék - rakja le Miku elé az arzenált - ez az itthoni készlet... - mosolyog - válassz magadnak, amit szeretnél...

Miku - maga se tudja miért - zavarba jön Kai szíves mosolyától, s ezért igazán meg sem nézi az üvegek címkéit, csak rábök egyre.

Kai felnevet.

- Ezt nevezem... Egyből kiszúrod a legerősebbet...

- Miért, mi ez?

Kai kiemeli a palackot a többi közül, és Miku felé fordítja, hogy a fiú láthassa a ráragasztott vignettát.

- Skót whiskey...

- Életemben nem ittam még whiskey-t - így Miku, és kíváncsian bámul az idősebb kollegára - nagyon rossz?

Kai vállat von.

- Meg lehet szokni... Azt mondják, ha az első pohár után nem hányod el magad, akkor megszereted...

Miku megborzong.

- Ha ez is olyan pocsék, mint a kínai rizspálinka...

- Nem - nevet Kai lágyan - ez annál pocsékabb...

Miku csak egy pillanatig habozik. Aztán odanyújtja a poharat.

- Megkóstolom...

- Szóval neked mindegy, csak ártson? - csóválja a fejét Kai, de tölt egy keveset a szőke énekes poharába.

Aztán a magáéba is.

- Hogy ne szenvedj egyedül - mosolyog rá Miku-ra a dobos és felemeli a poharat, mire a másik is. Koccintanak; aztán Miku óvatosan belenyal az aranybarna nedűbe. Összerázkódik, ahogy az ital lecsúszik a torkán, égő utat hagyva maga után... De ez még hagyján, viszont az íze...

- Uhh - rázkódik össze, miután lehajtotta azt a kétujjnyit, amit kapott - ez tényleg méreg...

Kai elneveti magát.

- És most képzeld el, hogy a skótok mindennap ezt isszák...

- Mazochista nép - jegyzi meg Miku, és halványan elmosolyodik. Először azóta, hogy Kai-val összefutott a Sakura Cafe-ban... A Gazette dobosa ezt észleli is, s nem is habozik megjegyezni:

- De úgy látom, hatásos... Legalább elmosolyodtál...

Miku rábámul Kai-ra.

- Milyen gyorsan lehet ettől berúgni?

Kai lenyeli a maga adagját, és derűsen mosolyog a kérdés hallatán...

- Atom gyorsan - közli - nekem legalábbis, három pohár után sikerült...

- Te se bírod az alkoholt?

Miku hirtelen lelki közösséget érez, a vele szemben ülő, fekete hajú férfival.

Amaz elmosolyodik, és megvonja a vállát.

- Kérek még - nyújtja a poharát hirtelen a kis szőke.

Kai döbbenten ránéz...

- Miku-chan... - kérdi csodálkozva - te most konkrétan elhatároztad, hogy leiszod magad? Mi a fenének?

Miku megvonja a vállát.

- Mit tudom én... Csak. Részegen minden sokkal szebbnek látszik...

- Te hülye vagy - sommázza Kai fejcsóválva - ennyire nem lehetsz kétségbeesve... - sóhajt - hé, elég nekem Uruha-chan majdnem alkoholizmusát kordában tartani... Nincs szükségem még egy agyalágyultra...

Miku roppant mód elcsodálkozva bámul Kai-ra.

- Gomenne.... De neked miért kéne bármit is tenned az én alkoholizmusommal?

Kai halkan nevet, s kinyújtva a kezét, megsimogatja Miku arcát...

- Te tényleg ennyire hülye vagy, vagy csak tetteted? - kérdi gyengéden.

Miku megrezzen Kai érintését megérezvén, de hagyja, nem kapja el a fejét, csak továbbra is álmélkodó szemekkel bámulja a dobost...

Nem, nem érti, hogy most mi van. Vagy csak nem akarja érteni...

Arra ocsúdik elkalandozó gondolataiból, hogy valami sötétbordó színű lé csorog a poharába, és félig megtölti...

- Tessék.... Ez nem olyan erős mint a schoth.... És mellesleg, sokkal finomabb...

Kai hangja igazán lágyan és kedvesen cseng... De van valami különös mellékzöngéje... És ahogy a tekintetét viszonozza...

- Miért, mi ez? - kérdi, hogy inkább ezzel tudjon foglalkozni, ne a benne feltámadt, furcsa gondolatokkal és érzésekkel... Amikor Kai az előbb megérintette... Az olyan jóleső volt... Megnyugtató, és egyben... Felkavaró.

- Cseresznyelikőr - mosolyog Kai - Sherry Brandy... Mellesleg, az egyik kedvencem.

Miku bólogat, ezt az italt legalább ő is ismeri, belekortyol; s lehunyja a szemét, ahogy az édesen selymes ízt megérzi az ínyén... Valahogy a cseresznye mindig is a gyengéje volt...

- Látom, ízlik...

Miku pillái megrebbennek, felnéz... A szíve hevesen dobogni kezd, ahogy meglátja, hogy Kai milyen közel ült hozzá.... A dobos kezében is; a pohár szintén sherry brandy-vel van töltve, s egy ideig csendben iszogatnak; majd Kai töri meg a beállt csendet:

- Tulajdonképpen... Mit is akartál mondani Mona-san-ról?

Miku belebámul a poharába...

- Már nem lényeges.... - mondja rekedten - időközben átgondoltam néhány dolgot...

- Miku-chan...

Miku felnéz, s egyenesen Kai kutató szemeivel találja szembe magát... Az ő szemei, teli lehetnek kérdőjellel... Kai folytatja...

- Komolyan azt gondolod most, hogy szerelmes vagy belé?

Miku nyel egyet. Megvonja a vállát. Belekortyol a poharába... Mikor már nem tudja mivel húzni az időt; válaszol:

- Nem... Azt hiszem, ez nem volt igazi szerelem... Talán csak az egzotikuma vonzott... Mindig is odavoltam az európai lányokért...

- Jellemző - Kai félmosollyal csóválja meg a fejét - mint a mi félbolond Rei-chan-unk... - sóhajt - Istenek, az a nő... Mindenkit megkevert maga körül, az biztos. Tuti, hogy Ruki is bele van zúgva, csak titkolja.

- Téged nem kevert meg? - sandít Miku a pohara fölött a fekete hajúra.

Kai hevesen rázza a fejét.

- Dehogyis.... Én oltári dühös voltam rá...

- Voltál? Ezek szerint, most már nem?

Kai megvonja a vállát, aztán elmosolyodik. Ő is iszik egy kortyot, mielőtt válaszolna...

- Oké, na végül engem is levett a lábamról... - beletúr a hajába - végül is, elég kedves lány... Okos és kiegyensúlyozott, és a munkáját is nagyon komolyan veszi...

- Aha, értem...

- Viszont az, hogy tisztelem, és kedvelem a stílusát, még nem akadályozott volna abban, hogy belefojtsam egy kanál vízbe, ha tehettem volna - teszi hozzá Kai - némi csönd után - a fentiekhez.

- Na jó, de miért voltál rá dühös? - Miku most már igazán szeretne választ kapni a fő kérdésre...

Kai mélyen a szőke szemébe néz:

- Mert összejött veled...

- Ezért voltál mérges rá? - ráncolja Miku a homlokát, mert nem érti az összefüggést...

- Féltékeny voltam... - Kai hangja most nagyon komolyan cseng - úgyhogy, gomen, de én kifejezetten örültem annak, hogy szakítottatok...

- Ha nem magyarázod ezt meg, most azonnal... - Miku kezdi elveszteni a türelmét.

Kai ellágyulva simít végig újra a szőke énekes arcán.

- Hát nem egyértelmű, Miku-chan? Azért, mert szerelmes vagyok beléd... Jó másfél éve. És féltem... Egyszerűen féltem attól, hogy még a lehetőségét is elveszítem annak, hogy valaha is az enyém légy...

Miku majdnem magára önti a megmaradt italt, mert éppen inni készült, amikor Kai vallomása hirtelen elhangzott... Nem is tud rá rögtön mit mondani. Inkább belemerül a poharába, s majdnem az egész likőrt megissza...

Aztán felnéz.

- Fél éve? De... Miért nem... Szóval... Miért...

- Mert úgy tudom, te a lányokhoz vonzódsz...

Most Miku néz mélyen Kai szemébe:

- Sosem értettem őket... De rajongtam értük...

- Mi ez a múlt idő?

- Mona volt az utolsó csepp...

Kai összehúzza a szemét, s úgy méregeti az elszánt szőkét...

- Utolsó csepp? Ezt hogy érted?

- Elhatároztam, ha vele sem jön össze, kipróbálom egy férfival...

Kai testét elárasztja a forróság, ahogy Miku belemélyeszti tekintetét az övébe... Izgatott lesz arra a gondolatra, hogy... Miku-chan... Talán rá gondolt most?

- Na és teljesen mindegy lett volna, hogy ki az? - kérdi halkan.

Miku megrázza a fejét.

- Na, nem... Nekem fontos, a közös hullámhossz az illetővel...

Kai lassan elmosolyodik, s dobogó szívvel közelebb hajol Miku-hoz..

- Szerintem, bennünk elég sok közös dolog van...

- Szerintem... is... - Miku szinte csak leheli a szavakat, olyannyira zavarba hozza, egyszersmind felkavarja Kai közelsége... Arra gondol... Már amikor leültek beszélgetni, s ő először egyáltalán nem akart a lelki bajáról beszélni (annak ellenére, hogy csak úgy feszítette belülről a mondanivaló, hogy a nyakába zúdítsa valakinek), de Kai olyan kedvesen biztatta, és látszott rajta, hogy valóban érdekli, hogy miért van ennyire maga alatt; szóval akkor... Ahogy egyre jobban belemelegedett a mesélésbe, és Kai barna szemeinek, szinte simogató tekintetét ott érezte magán... Egyre inkább megnyugodott. Igen, Kai megnyugtatja... Jó hatással van rá... Ő talán segíthet, hogy kimásszon ebből a depressziós korszakból... És aztán... Akár még boldogok is lehetnek együtt...

Hevesebben kezd verni a szíve, mert Kai egyre közelebb hajol hozzá és... Egyszer csak azt veszi észre, hogy a dobos ajkai lágyan megérintik a övéit...

Egy pillanatnyi habozás után csókol vissza, amivel viszont Kai-t lepi meg kicsit; de ezután a röpke intermezzo után...

Újra megcsókolják egymást, s ezúttal hagyják is elmélyülni a csókot... Kai nyelve lágyan csusszan végig Miku összezárt fogain, bebocsátást kérve, s amikor a gyöngyfogak szétnyílnak, beengedve a kíváncsiskodót, mindketten egyszerre sóhajtanak fel. A puha, forró ajkak egymásra tapadnak, s két kíváncsi nyelv tapogatja végig egymást, hogy aztán összeölelkezve, lassú, érzéki násztáncba kezdjenek...

Kai kéjesen felnyög, amint Miku szopogatni kezdi a nyelvét, beletúr a szőke hajába; s még forróbban, szenvedélyesebben válaszol a merész mozzanatra, s ahogy csókjuk egyre lángolóbbá, követelőzőbbé válik, Kai úgy veszti el a magára parancsolt kontrollt; s mindenről megfeledkezve dönti hanyatt Miku-t a padlón...

Kezei a szőke fiú pólója alá siklanak, lágyan simogatva a finom, porcelán simaságú bőrt, s borzongva ébred rá, hogy mennyire kívánja.... De vajon... Helyes dolog az, ha most, rögtön egymáséi lesznek?

Még azt sem tudja igazán, Miku komolyan gondolja-e... Összeszedi magát, s felemelve a fejét, komolyan néz a csokoládészínű, mandulaszemekbe:

- Miku-chan... Ha... Ha nem vagy teljesen biztos benne, akkor... én tudok várni, hogy...

Miku elmosolyodik, és magához húzva Kai-t, forrón a fülébe suttogja:

- Felesleges magyarázkodni, Kai-chan... Csak... szeress...

 

 

 

- vége ? -

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.